Egy hete olvastam egy Cortázar novellát: Az érem másik oldala. Teljesen beteg, elvont és hihetetlenül zavaros volt. Fogalmam sincs, hogy tetszett-e, de nagy hatással volt rám. Megfogadtam, hogy Julio bácsi nyomán megírom az én érmem két oldalát is, de még nem jött meg teljesen az ihlet. Nagy valószínűséggel azért is, mert épp üzletváltási láz uralkodik az életemben, így hát voltak fontosabb dolgok is.
Mindenesetre egyre rosszabb kedvbe sodrom saját magam, és a legidegesítőbb az egészben, hogy senkit nem hibáztathatok az életemben, csak saját magamat. Pedig szeretnék! Szeretném, ha más is így szenvedne velem, ha más is ilyen hülye lenne mint én, és megértenék mért vagyok olyan amilyen. Persze ez egy rém önző gondolat, ilyesformán nem is lenne jó, ha megvalósulna. Mégis nehéz, hogy ne tegyek olyat senkivel, ami bántó lehet. Most úgy érzem magam, mint régen, és megint nagyon messzinek látom azt az oldalam, amelyik könnyed, vidám és nem önző. És mindig úgy érzem, amikor végre sikerül kicsit rendbe tenni magam, hogy megvan! Felbukkant az az oldal akit szeretek, meg akit mások is, de aztán azon veszem észre magam, hogy megint szomorkás vagyok. Néha szeretnék elmenekülni, nem tudom hova, kitől, miért, de jó lenne. Felülnék egy gépre, elrepülnék egy messzi helyre, és napestig a tengerparton bóklásznék. Lehet már az is jó lenne, ha idén ismét felmennék a Mátrába. Bár most egyeseket megkértem tartsanak velem, most még sem akarom. Még szerencse, hogy nem ma megyek... Szóval ez uralkodik most, a hagyjatok békén láz, ámde ha megteszitek nagyon megharagszom... Szóval vicc. Én is tudom, még sem akarok változtatni. Brr... Vajon mások is gyötrődnek ennyit, vagy ez az én egyedi génállományomnak a termése?
Ez van, el kell fogadni, aztán jobb lesz...
Éljen a reggeli, jól teli kell ennem magam, hogy ne essek össze korizás közben!
Vivát!
"Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem."
"Vicces az élet: másokról azt hisszük, hogy velük minden rendben van, ők viszont rólunk hiszik ugyanezt. Végeredményben olyanoktól tartunk, akik tőlünk tartanak."
2010. január 24., vasárnap
2010. január 15., péntek
Sztrájk!
Hamár homár, itt Pesten napok óta ez a fő beszéd-, újság-, tvtéma, hát én is megírom, Nyóckeres szemmel hogyan élem meg ezeket a napokat.
Ugyebár már hétvége óta károgott a média: a bkv kedden sztrájkolni fog. Vállvonás, legyintés, legfejebb melóbamenet gyaloglunk, visszafele meg már úgy is jár a busz. Mert hogy eddig ez volt. Azért már lelkiekben elképzeltem hogyan fogok innen a Népligettől a Havannáig sétálni a reggeli ziziben, de lelkesített a tudat, majd jól lefotózom az őrületet, mert az igazán érdekes. (Bár féltem, hogy esetleg valaki megtép, de a képek mindent megértek volna.) Később szembesülni kellett a ténnyel, ez bizony határozatlan móka lesz, szóval lehet hazafelemenet sem lesz semmi. Persze mentek a találgatások: lesz metró, villamos, vagy troli, vagy minden megáll és agyhalál? Ősök a villamosra tippeltek, aminek örültem, mert a Havanna egész közel van pár villamos útvonalához. Hétfő estére már kiderült: biza' a buszosok meg a villamosok mondják be az unalmast, örömhír: lesz metró. Mivel állatira kételkedő típus vagyok, ezért lemértem pontosan hány kilóméter a lakástól a munkahely (8,9 km- elviselhető). Szóval felkészültünk a "legrosszabbra" max két óra alatt be lehet érni (amúgy kb 45 perc), szóval reggel 7kor irányhorány... Bár voltak kiírva alvállakozós buszok, és a munkahelyemre pont járt mindkettő, azért féltem, hogy nem férek majd föl, vagy teljesen kacsa a hír.
(Hétfőn vizsgáramenet igazán érdekes volt a gondolat: holnap ez a megszokott dolog nem lesz. De már egész kiváncsi voltam.)
Nos hát elérkeztünk a sztrájk első napjához, kb negyed 8 Vajda Péter utca, Hungária körút sarok... Talán kissé több gyalogos, a korai időpont miatt még nem totálbeállt Hungária (de látszik, hogy 10 percen belül már be fog állni a sor), kereszt utca még járható, szokásosnál azért több kocsi. Emberek jó része nyugodt. Nekiindultam hát feltűnően sok gyalogostárs grsszált odafele, de mindenki egész békés volt. Népliget metrómegálló: ellenőr nuku, metró pont jött, tumultus egy szál sem, amolyan szombat reggelhez hasonlítható embermennyiség. K* jó, még a sztrájknak is vannak előnyei... Kb. fél 8-kor már leszálltam a Határ úton, gondoltam majd a busz lesz a macerás. Kényelmes, átalakított régi Ikarus állt bent, lent cigiző sofőr, első gondolat: lehet hogy a busz sem bkv-s már? Felcsüccsentem, sofőr kényelmesen elszívogatta a cigijét, addigra úgy ahogy megtelt a busz, és indultunk. Hát mondom ez tök jó, kevés ember, nyugi, érezhetően békés sofőr, látszott, hogy sokan szabiznak, senki nem hitte, hogy egész hetes sztrájkká fajul majd a dolog. A bácsi mellett volt egy srác gondoltam ki van rendelve valaki mellé, de lehetett érezni, mintha nem ismerné az útvonalat. Meg a busz is mintha más lenne, mintha váltana a sofőr... (A bkv-s buszok egytől egyig automataváltósak, így csak a gázt kell nyomni, nincs kuplung, nincs botváltó.) Szóval kilestem és láttam, a kb egy méter hosszú váltót, mekkora "pojény"! (Én személy szerint szeretek váltani, szóval nekem élményt jelent látni nem automata Ikarust.) Közben erősödött a gyanúm, bácsi talán először teszi meg az utat, végül igazam lett, hátraszóltak (mivel a kisérősrác/utas leszállt), hogy valaki mondja már a sofőrnek merre kell mennie. Akadt sok jelentkező, így a popsimon maradtam, jó volt látni az összefogást, meg valahogy minden sokkal békésebb volt. Mintha rossz kisugárzásuk lenne a bkv-s sofőröknek, biztos a monotonitástől, fásultságtól, fene tudja. Végül beértem, kb egy órával hamarabb mint kellett volna. De nem baj, boldog voltam, hogy ilyen könnyedén átvészeltem ezt a "megállazéletPesten" dolgot. Fotózni nem volt érdemes, mert nem volt olyan érdekes látnivaló.
Hazafele aztán kipróbáltam az alvállalkozós 136E buszt, és láss csodát sárga volánbusz képében érkezett meg. Fain az a busz, meleg, eggyel kevesebb ajtó, sok szék, Üllőin még/már nincs dugó, végül Nagyváradon megszabadultam a metrótól is és gyalog haza: Golgota tér, kutyakaki, kosz, park, ház. Öröm: nap túlélve.
Aztán jött a hír: holnap is sztrájk. Vállvonás, legyintés, "ha ma ment, holnap is fog." Kissé aggódtam, hogy sokan már nem szabiznak, és nem lesz olyan kényelmes metró meg buszutam, de kedden 9 fele már ismét lézengés uralkodott. Ismét boldogság, hazafele ismét sárga volánbusz, metró, gyaloglás, ágyeszbugyesz.
Csütörtök: sztrájk... Innnen metróközelből nézve egészen szokható. Ősök, már kevésbé örülnek: Lőrincen egy szem busz van kb félóránként járó heringjárat 950A jelzéssel. így aztán Hugika osztálytársak segítségével, Anya a kolegájával, Apa pedig kocsival közelíti meg a célállomást.
Csütörtök is hasonlóan telt: gyalog Népligetig, metró, és kipróbáltam a 136-ost is munkahely fele: peronontoporgós, és kevésbé barátságos, mint a 194-es... De beértem, továbbra is időben. Hazafele kissé több toporgás, szerencsétlen utastárs immár 20 perce, én kb csak 10 percet vártam, összességében 30 perc követési idő. Szerencsére a metró sűrű jószág, aztán megszállt valami, hallottam a rádióban, hogy néhanapján jár az 1-es villamos, gondoltam egy megállóra megteszi, ha épp van. És volt! Olyan járat ez most mint a mese, hol volt, hol nem volt. Ezzel a remek összehangolással csodás időt futottam: 45 perc. Heppi. Még mindig bírjuk a sztrájkot, egész jó felismerni, annyira nem megterhelő a sok gyaloglás. Bár a hideg hanyagolható lenne azért.
Elérkeztünk a mához... sztrájk.. Ellenőröket napok óta elnyelte a föld, fotoznivaló helyzetek száma zéró. Kibővült állítólag már a busz-arzenál, de még így is ultra gyér közlekedés. Kéremszépen nekem ma nyelvvizsgám volt a Corvinuson, szóval változott a direkció. Nagyváradig talpalás, három megálló metró, Kálvintól talpalás. Győztem: max fél óra alatt leloholtam a dolgokat. Mission Complete: nyelvvizsga jól sikerült. Corvinusról átgyalogoltam a Blaha fele, Ilcsis anyagvásárlás reményében. Ilcsi zárva. Szomorú tény, irány a KFC, ünnepeljünk pár szendvics felett. Fini volt, lenyomtam 8 deci vizezett kólát, a lötyögő pocakommal lesétáltam a Király utcán a Deákra (egész pofás kis utcát csináltak belőle). Metró, majd szembesülnöm kellett a nagy valósággal: 2 óra van, minden lelkes iskolás most tart hazafele. Ma siekresen megismerkedtem a heringjárattal, idegbeteg mamzikkal, szentségelő sofőrökkel (nekik adok igazat, de nem a sztrájkoló köcsögöknek, a félreértések elkerülése végett). De legalább felfértem, ez manapság már nagy szó. Visszafele hoztam a formám, kb 5 perc várakozás után jött a sárgacsoda, barátném remek társaságában kiértünk Kökire. Metró is pont indult, ámde a stressztől megint problémáim vannak, így már vártam a hazatérést. 1-esnek nem volt nyoma, de a gyalogúton egy leelőzött (Az anyja pogácsáját!), aztán itt a Vajdapéteren caplatva eszem helyére jutott egy pillanatra: ha jön 99es, elmegyek vele két megállót. Később leesett, ha arra vártam volna, akkor még most is lent dekkolhatnék. Node vége a hétnek, a további részén engem igazán nem izgat itt mi lesz, vagy mi nem, a sztrájkolóknak nem adok igazat, de ha ezt akarják folytatni: tegyék, és kapják be!
Azon filóztam még- így a több gyaloglás során- vajon mi nőhet meg egy ilyen sztrájk során. Ami evidens: kocsik száma, dugók, szabadságkérő emberkék mennyisége, esetleg betegszabizók száma, taxisok elfoglaltsága, bkv internetlátogatása etc.
Ámde én nem ezekre gondolok, hanem mi lehet még.
Egyszer Nacho (spanyol föcitanárom) azt mesélte, hogy valamelyik nagyvárosban egy estére elment az áram. Aztán 9 hónap múlva az átlagosnál több gyerek született. Ugye? Tv nélkül sokkal könnyebben egymásnak esünk, nemde?
Ezen gondolatmenetből kiindulva, biztos vagyok benne, hogy a Tv-nézők száma szignifikánsan nőtt. A szexelőké ugye annyira nem, mert hát a Tv elég lohasztó, áramszünettel pedig nem párosult a bkv móka. De vajon még mi? Első nap tesó még hanyagolta a sulit szállítók híján, ő pl konditerembe ment. (Nem tudom mi szállta meg, engem taszítanak azok a helyek). Biztos a számítógépeket is többet használták otthon, de kérdés ez mérhető e a szolgáltató által, mert biztos, hogy kevesebb gépet használtak a munkahelyeken. Ha valakinek van öltete (és egyáltaslán olvas) írja be, mi nőhet még.
Asszem befejezem, még egy gondolat: Hogy miért írok többesben néha? Nem tudom, néha királyi többesben nyilatkozom magamról, mint hatökör. Ez van, ezt kell szeretni!
Jó éjt!
Viva lényegében kezemben a diploma!
Ugyebár már hétvége óta károgott a média: a bkv kedden sztrájkolni fog. Vállvonás, legyintés, legfejebb melóbamenet gyaloglunk, visszafele meg már úgy is jár a busz. Mert hogy eddig ez volt. Azért már lelkiekben elképzeltem hogyan fogok innen a Népligettől a Havannáig sétálni a reggeli ziziben, de lelkesített a tudat, majd jól lefotózom az őrületet, mert az igazán érdekes. (Bár féltem, hogy esetleg valaki megtép, de a képek mindent megértek volna.) Később szembesülni kellett a ténnyel, ez bizony határozatlan móka lesz, szóval lehet hazafelemenet sem lesz semmi. Persze mentek a találgatások: lesz metró, villamos, vagy troli, vagy minden megáll és agyhalál? Ősök a villamosra tippeltek, aminek örültem, mert a Havanna egész közel van pár villamos útvonalához. Hétfő estére már kiderült: biza' a buszosok meg a villamosok mondják be az unalmast, örömhír: lesz metró. Mivel állatira kételkedő típus vagyok, ezért lemértem pontosan hány kilóméter a lakástól a munkahely (8,9 km- elviselhető). Szóval felkészültünk a "legrosszabbra" max két óra alatt be lehet érni (amúgy kb 45 perc), szóval reggel 7kor irányhorány... Bár voltak kiírva alvállakozós buszok, és a munkahelyemre pont járt mindkettő, azért féltem, hogy nem férek majd föl, vagy teljesen kacsa a hír.
(Hétfőn vizsgáramenet igazán érdekes volt a gondolat: holnap ez a megszokott dolog nem lesz. De már egész kiváncsi voltam.)
Nos hát elérkeztünk a sztrájk első napjához, kb negyed 8 Vajda Péter utca, Hungária körút sarok... Talán kissé több gyalogos, a korai időpont miatt még nem totálbeállt Hungária (de látszik, hogy 10 percen belül már be fog állni a sor), kereszt utca még járható, szokásosnál azért több kocsi. Emberek jó része nyugodt. Nekiindultam hát feltűnően sok gyalogostárs grsszált odafele, de mindenki egész békés volt. Népliget metrómegálló: ellenőr nuku, metró pont jött, tumultus egy szál sem, amolyan szombat reggelhez hasonlítható embermennyiség. K* jó, még a sztrájknak is vannak előnyei... Kb. fél 8-kor már leszálltam a Határ úton, gondoltam majd a busz lesz a macerás. Kényelmes, átalakított régi Ikarus állt bent, lent cigiző sofőr, első gondolat: lehet hogy a busz sem bkv-s már? Felcsüccsentem, sofőr kényelmesen elszívogatta a cigijét, addigra úgy ahogy megtelt a busz, és indultunk. Hát mondom ez tök jó, kevés ember, nyugi, érezhetően békés sofőr, látszott, hogy sokan szabiznak, senki nem hitte, hogy egész hetes sztrájkká fajul majd a dolog. A bácsi mellett volt egy srác gondoltam ki van rendelve valaki mellé, de lehetett érezni, mintha nem ismerné az útvonalat. Meg a busz is mintha más lenne, mintha váltana a sofőr... (A bkv-s buszok egytől egyig automataváltósak, így csak a gázt kell nyomni, nincs kuplung, nincs botváltó.) Szóval kilestem és láttam, a kb egy méter hosszú váltót, mekkora "pojény"! (Én személy szerint szeretek váltani, szóval nekem élményt jelent látni nem automata Ikarust.) Közben erősödött a gyanúm, bácsi talán először teszi meg az utat, végül igazam lett, hátraszóltak (mivel a kisérősrác/utas leszállt), hogy valaki mondja már a sofőrnek merre kell mennie. Akadt sok jelentkező, így a popsimon maradtam, jó volt látni az összefogást, meg valahogy minden sokkal békésebb volt. Mintha rossz kisugárzásuk lenne a bkv-s sofőröknek, biztos a monotonitástől, fásultságtól, fene tudja. Végül beértem, kb egy órával hamarabb mint kellett volna. De nem baj, boldog voltam, hogy ilyen könnyedén átvészeltem ezt a "megállazéletPesten" dolgot. Fotózni nem volt érdemes, mert nem volt olyan érdekes látnivaló.
Hazafele aztán kipróbáltam az alvállalkozós 136E buszt, és láss csodát sárga volánbusz képében érkezett meg. Fain az a busz, meleg, eggyel kevesebb ajtó, sok szék, Üllőin még/már nincs dugó, végül Nagyváradon megszabadultam a metrótól is és gyalog haza: Golgota tér, kutyakaki, kosz, park, ház. Öröm: nap túlélve.
Aztán jött a hír: holnap is sztrájk. Vállvonás, legyintés, "ha ma ment, holnap is fog." Kissé aggódtam, hogy sokan már nem szabiznak, és nem lesz olyan kényelmes metró meg buszutam, de kedden 9 fele már ismét lézengés uralkodott. Ismét boldogság, hazafele ismét sárga volánbusz, metró, gyaloglás, ágyeszbugyesz.
Csütörtök: sztrájk... Innnen metróközelből nézve egészen szokható. Ősök, már kevésbé örülnek: Lőrincen egy szem busz van kb félóránként járó heringjárat 950A jelzéssel. így aztán Hugika osztálytársak segítségével, Anya a kolegájával, Apa pedig kocsival közelíti meg a célállomást.
Csütörtök is hasonlóan telt: gyalog Népligetig, metró, és kipróbáltam a 136-ost is munkahely fele: peronontoporgós, és kevésbé barátságos, mint a 194-es... De beértem, továbbra is időben. Hazafele kissé több toporgás, szerencsétlen utastárs immár 20 perce, én kb csak 10 percet vártam, összességében 30 perc követési idő. Szerencsére a metró sűrű jószág, aztán megszállt valami, hallottam a rádióban, hogy néhanapján jár az 1-es villamos, gondoltam egy megállóra megteszi, ha épp van. És volt! Olyan járat ez most mint a mese, hol volt, hol nem volt. Ezzel a remek összehangolással csodás időt futottam: 45 perc. Heppi. Még mindig bírjuk a sztrájkot, egész jó felismerni, annyira nem megterhelő a sok gyaloglás. Bár a hideg hanyagolható lenne azért.
Elérkeztünk a mához... sztrájk.. Ellenőröket napok óta elnyelte a föld, fotoznivaló helyzetek száma zéró. Kibővült állítólag már a busz-arzenál, de még így is ultra gyér közlekedés. Kéremszépen nekem ma nyelvvizsgám volt a Corvinuson, szóval változott a direkció. Nagyváradig talpalás, három megálló metró, Kálvintól talpalás. Győztem: max fél óra alatt leloholtam a dolgokat. Mission Complete: nyelvvizsga jól sikerült. Corvinusról átgyalogoltam a Blaha fele, Ilcsis anyagvásárlás reményében. Ilcsi zárva. Szomorú tény, irány a KFC, ünnepeljünk pár szendvics felett. Fini volt, lenyomtam 8 deci vizezett kólát, a lötyögő pocakommal lesétáltam a Király utcán a Deákra (egész pofás kis utcát csináltak belőle). Metró, majd szembesülnöm kellett a nagy valósággal: 2 óra van, minden lelkes iskolás most tart hazafele. Ma siekresen megismerkedtem a heringjárattal, idegbeteg mamzikkal, szentségelő sofőrökkel (nekik adok igazat, de nem a sztrájkoló köcsögöknek, a félreértések elkerülése végett). De legalább felfértem, ez manapság már nagy szó. Visszafele hoztam a formám, kb 5 perc várakozás után jött a sárgacsoda, barátném remek társaságában kiértünk Kökire. Metró is pont indult, ámde a stressztől megint problémáim vannak, így már vártam a hazatérést. 1-esnek nem volt nyoma, de a gyalogúton egy leelőzött (Az anyja pogácsáját!), aztán itt a Vajdapéteren caplatva eszem helyére jutott egy pillanatra: ha jön 99es, elmegyek vele két megállót. Később leesett, ha arra vártam volna, akkor még most is lent dekkolhatnék. Node vége a hétnek, a további részén engem igazán nem izgat itt mi lesz, vagy mi nem, a sztrájkolóknak nem adok igazat, de ha ezt akarják folytatni: tegyék, és kapják be!
Azon filóztam még- így a több gyaloglás során- vajon mi nőhet meg egy ilyen sztrájk során. Ami evidens: kocsik száma, dugók, szabadságkérő emberkék mennyisége, esetleg betegszabizók száma, taxisok elfoglaltsága, bkv internetlátogatása etc.
Ámde én nem ezekre gondolok, hanem mi lehet még.
Egyszer Nacho (spanyol föcitanárom) azt mesélte, hogy valamelyik nagyvárosban egy estére elment az áram. Aztán 9 hónap múlva az átlagosnál több gyerek született. Ugye? Tv nélkül sokkal könnyebben egymásnak esünk, nemde?
Ezen gondolatmenetből kiindulva, biztos vagyok benne, hogy a Tv-nézők száma szignifikánsan nőtt. A szexelőké ugye annyira nem, mert hát a Tv elég lohasztó, áramszünettel pedig nem párosult a bkv móka. De vajon még mi? Első nap tesó még hanyagolta a sulit szállítók híján, ő pl konditerembe ment. (Nem tudom mi szállta meg, engem taszítanak azok a helyek). Biztos a számítógépeket is többet használták otthon, de kérdés ez mérhető e a szolgáltató által, mert biztos, hogy kevesebb gépet használtak a munkahelyeken. Ha valakinek van öltete (és egyáltaslán olvas) írja be, mi nőhet még.
Asszem befejezem, még egy gondolat: Hogy miért írok többesben néha? Nem tudom, néha királyi többesben nyilatkozom magamról, mint hatökör. Ez van, ezt kell szeretni!
Jó éjt!
Viva lényegében kezemben a diploma!
2010. január 9., szombat
Todavía muy raro
Nos tegnap hirtelen abbahagytam a bejegyzést, azt hiszem beszélgetni kezdtem, meg készülődni egyszerre, és így már a blog kiesett. Szóval ahol tartottam ott abbahagytam, és az előző se füle se farka kreálmány lett.
Még mindig fura minden..meg jó is, de néha még mindig erősen gyomorforgató. Mindegy, majd kiderül, ha beborul, miért is idegeskedek, és hogy volt-e értelme... Tudom, hogy nincs, mert idegeskedni mindig fölösleges, de hát ez van. :)
Azt hiszem valami változik, és megint jó fele, valami tényleg megváltozott...Nem tudom mikor... tegnap újraolvastam a novellámat, a madárkásat, jó volt érezni, hogy voltam úgy is. Most így vagyok, néha eszeveszettül verdesek, és keresem a helyem, és néha újra kalickában érzem magam, a félelmeim börtönébe zárva. Másszor megint úgy vagyok jól ahogy, és nem foglalkozom semmivel. Van még mit tanulnom.
Tegnap jártam Vecsésen kicsit barátnézni, és társalogtam Zsoltival, akit kineveztem a racionális felemmé. Sokszor tényleg ő fog vissza attól, hogy ismét meggondolatlan legyek. Azt hiszem egyelőre ő az egyetlen igazi barátom. De könnyű neki, elég jól ismer már. Jól van ez így, büszke vagyok magamra, hogy ez jött ki végül...
Ez a bejegyzés megint ilyen magamnakszólós, elmélkedős... ez van.. lassan talán tovább is állok, és tanulok egy keveset!
Még mindig fura minden..meg jó is, de néha még mindig erősen gyomorforgató. Mindegy, majd kiderül, ha beborul, miért is idegeskedek, és hogy volt-e értelme... Tudom, hogy nincs, mert idegeskedni mindig fölösleges, de hát ez van. :)
Azt hiszem valami változik, és megint jó fele, valami tényleg megváltozott...Nem tudom mikor... tegnap újraolvastam a novellámat, a madárkásat, jó volt érezni, hogy voltam úgy is. Most így vagyok, néha eszeveszettül verdesek, és keresem a helyem, és néha újra kalickában érzem magam, a félelmeim börtönébe zárva. Másszor megint úgy vagyok jól ahogy, és nem foglalkozom semmivel. Van még mit tanulnom.
Tegnap jártam Vecsésen kicsit barátnézni, és társalogtam Zsoltival, akit kineveztem a racionális felemmé. Sokszor tényleg ő fog vissza attól, hogy ismét meggondolatlan legyek. Azt hiszem egyelőre ő az egyetlen igazi barátom. De könnyű neki, elég jól ismer már. Jól van ez így, büszke vagyok magamra, hogy ez jött ki végül...
Ez a bejegyzés megint ilyen magamnakszólós, elmélkedős... ez van.. lassan talán tovább is állok, és tanulok egy keveset!
2010. január 8., péntek
Algo raro
Tegnap akartam megírni ezt a bejegyzést, de valahogy elmászott az este. Befejeztük a Dexter negyedik évadját. Nekem alapvetően tetszett, bár erős hibakeresés indult be a sorozat után, no meg találgatás, mi lesz még? Be kell valljuk, Dextert nem szúrták el úgy, mint a BSG-t. De a BSG ezek ellenére is dédelgetett kedvenccé nőtte ki magát... csak éppen nem az egész, meg kell rostálni, és felülírni a készítők ötleteit, akkor igazán semmi gond nincs vele.
Tegnap kezdtem el dolgozni, egész jól esett, két vendéggel igazán jól kibeszélgettük magunkat. Egyik másikkal szinte már barátnői viszonyban vagyunk, sőt néha úgy érzem többet tudnak rólam, mint a "tényleges" "barátnők". Igazán fura érzés ez. Este a 99-es buszon hazafele meditáltam ezen, és arra jutottam én is maximálisan tehetek arról, hogy itt tartunk. Sőt, ha jobban belegondolok jelenleg egy emberre mondanám biztosan azt, hogy a barátom... a többiekről nem tudom. Mindenesetre ezen gondolatok után, két emberkét fel is hívtam, hogy ugyan mi van velük. Nekem is tennem kell ahhoz, hogy a barátság fennmaradjon. Bár néha jól esne, ha ő nekik is eszükbe jutnék. Ha pedig nem, akkor lehet rostálni... ismét.
Lássuk csak, este még sok gondolatom volt...
Örömhírrel nyitottam a hazaérkezést, kettessel(alsó határos) átcsusszantam a szerdai vizsgán, ahol én buktára számítottam. Utoljára talán számvitelből örültem ennyire a kettesnek! :) Ezt leszámítva stréber vagyok, eddig minden más tantárgyból ötöst kreáltam, és már csak a nemzetközi jog vizsga van hátra. Utána már csak szagdoga és államvizsga. Ide is eljutottunk! :)
Tegnap kezdtem el dolgozni, egész jól esett, két vendéggel igazán jól kibeszélgettük magunkat. Egyik másikkal szinte már barátnői viszonyban vagyunk, sőt néha úgy érzem többet tudnak rólam, mint a "tényleges" "barátnők". Igazán fura érzés ez. Este a 99-es buszon hazafele meditáltam ezen, és arra jutottam én is maximálisan tehetek arról, hogy itt tartunk. Sőt, ha jobban belegondolok jelenleg egy emberre mondanám biztosan azt, hogy a barátom... a többiekről nem tudom. Mindenesetre ezen gondolatok után, két emberkét fel is hívtam, hogy ugyan mi van velük. Nekem is tennem kell ahhoz, hogy a barátság fennmaradjon. Bár néha jól esne, ha ő nekik is eszükbe jutnék. Ha pedig nem, akkor lehet rostálni... ismét.
Lássuk csak, este még sok gondolatom volt...
Örömhírrel nyitottam a hazaérkezést, kettessel(alsó határos) átcsusszantam a szerdai vizsgán, ahol én buktára számítottam. Utoljára talán számvitelből örültem ennyire a kettesnek! :) Ezt leszámítva stréber vagyok, eddig minden más tantárgyból ötöst kreáltam, és már csak a nemzetközi jog vizsga van hátra. Utána már csak szagdoga és államvizsga. Ide is eljutottunk! :)
2010. január 6., szerda
Buék
Nos pont egy hónapja, hogy utoljára alkottam erre-fele. Sajna az emlékekkel kissé megrekedtem, bár van két mentett május című már, egyelőre még nem vagyok megelégedve magammal. Ilyesformán csak egy gyors összegzést tartok az elmúlt időkről.
Ma reggel átvészeltem két vizsgát, az egyiket ötössel, a másikon már nem brillíroztam, ha jó a totó-érzékem, akkor van esély a görbülő jegyre. Nagyon elfáradtam... Holnap vánszorgok majd a nyelvizsga első felére, de nem igazán izgat, ma még meghallgatom a feladatokat, aztán csumidáré. A siker ellenére rettetően szomorkás-nyomottnak érzem magam, vélhetőnek a fáradságtól. Éjszaka Battlesatr Galacticával álmodtam, mert tegnap kezdtük el az utolsó részt, kb 5 fele felébredtem és onnantol kezdve már nem volt visszaút, rövid szunya után vinnyogott a telefon. Bestartoltam idejekorán az ÁVF-re (félve s bkv-s késések miatt), alig találtam ismerőst, végül vizsga után Mekis kajával "ünnepeltem". Az Eu király volt, kb 2 perc alatt letudtam a szóbelit (Euró bevezetése előtt álló országok konvergenciahelyzete). Most meg itthon vagyok, és örülök, hogy ülhetek a melegben (hülye bakancsom beázik, lefagytak a lábaim... kéne egy új..de olyan ami nem kívül szőrös hanem belül... hogy értelme is legyen).
Nézzünk kicsit vissza is...
December a melóról szólt, mindenki ultraszép akart lenni az ünnepekre, így aztán bent töktöttem jó időt. A nagy mennyiségű vendégen felbuzdulva a fodrász lány is ki akarta venni a részét a "sikeremből", okozva nekem "remek" szilveszteri hangulatot, és egy jó adag fejtörést, de bánni nem bánom, legalább megint igazam lett.
Jó sokat elszöszögtem a kocsikkal is, először a Fordot kellett javíttatni, hogy lejussunk Pécsre párásodás nélkül, majd a Kispolszkit vittem le Hatvanba, szegény leánnyal rátolattam egy fára, így lakatoshoz vittük. A visszaút a Fordal jó volt, végre megint működött, és nem fagytam össze benne. Polszkimmal már nem voltunk ilyen szerencsések, Szilveszter előtt levonatoztunk érte, ám visszaúton bevágta a hisztit, végül Zsolti jött és elvontatott minket. Izgultam, bénáztam, mert még nem vezettem vontatott autót, de végül megérkeztünk Zsoltiékhoz. Kissé furán éreztem magamat, a heléyzet irónikusra sikeredett (exhapsi lakásában, új Párral), no de ne búsúljunk, ezt is túléltük.
Voltam többször jógán is, sőt eljutottam Nevető jógázni is. Volt úgynevezett Szívtánc is. Nagyon-nagyon jó volt. Fantasztikus. Először a könnyeim potyogtak, utána nevettem, majd egyszerre mindkettőt, végül megnyugodtam. Féltem, hogy esetleg kihozza belőlem majd a sok-sok elfojtott félelmet, bajt, hülyeséget, szóval mindent amit gyűjtügetek, és nem igazán osztok meg senkivel, de nem ez történt. Jól lettem. Hazafele irdatlan hóban jöttünk, a kocsiban énekeltünk röhögtünk, és utána napokig alig lehetett leradírozni a vigyort a képemről. Lehet, javultam már? Nem vagyok annyira nemnormális mint aminek képzelem magam? :) igazán jó hír lenne.
A Karácsony felettébb jól telt, jó volt Pécsen is, csak sajna hamar haza kellett jönni a meló miatt.
Szilveszter is szintén jó volt, ismét társasozós bulájon voltam, ahol Tetyó-Tomi-Én trióban végül megpecsételtük az emberiség sorsát. Valamikor hajnalban megkaptam a hőn áhított Gloom-partimat is, de sajna addigra már alig láttam ki a csipámon. Azóta minden nap beszéljük, hogy játszunk egyet ketten is, egyelőre ez még az elméleti síkon maradt, de lassan vége a vizsgazizinek, és annyait társasozhatunk megint, amennyit csak birunk.
Hát azt hiszem ezek voltak az elmúlt idő leglényegesebb pontjai... Sok ideje töröm a fejem, vajon mitől rekedt meg az emlékeim írása...egyszer biztos befejezem majd.
Addig pedig próbálok túllépni a múlton...Vivát!
"Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat,
Legfőbb jói: semmiségek;
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak!
¿Qué es la vida? Un frenesí.
¿Qué es la vida? Una ilusión,
una sombra, una ficción,
y el mayor bien es pequeño;
que toda la vida es sueño,
y los sueños, sueños son."
Ma reggel átvészeltem két vizsgát, az egyiket ötössel, a másikon már nem brillíroztam, ha jó a totó-érzékem, akkor van esély a görbülő jegyre. Nagyon elfáradtam... Holnap vánszorgok majd a nyelvizsga első felére, de nem igazán izgat, ma még meghallgatom a feladatokat, aztán csumidáré. A siker ellenére rettetően szomorkás-nyomottnak érzem magam, vélhetőnek a fáradságtól. Éjszaka Battlesatr Galacticával álmodtam, mert tegnap kezdtük el az utolsó részt, kb 5 fele felébredtem és onnantol kezdve már nem volt visszaút, rövid szunya után vinnyogott a telefon. Bestartoltam idejekorán az ÁVF-re (félve s bkv-s késések miatt), alig találtam ismerőst, végül vizsga után Mekis kajával "ünnepeltem". Az Eu király volt, kb 2 perc alatt letudtam a szóbelit (Euró bevezetése előtt álló országok konvergenciahelyzete). Most meg itthon vagyok, és örülök, hogy ülhetek a melegben (hülye bakancsom beázik, lefagytak a lábaim... kéne egy új..de olyan ami nem kívül szőrös hanem belül... hogy értelme is legyen).
Nézzünk kicsit vissza is...
December a melóról szólt, mindenki ultraszép akart lenni az ünnepekre, így aztán bent töktöttem jó időt. A nagy mennyiségű vendégen felbuzdulva a fodrász lány is ki akarta venni a részét a "sikeremből", okozva nekem "remek" szilveszteri hangulatot, és egy jó adag fejtörést, de bánni nem bánom, legalább megint igazam lett.
Jó sokat elszöszögtem a kocsikkal is, először a Fordot kellett javíttatni, hogy lejussunk Pécsre párásodás nélkül, majd a Kispolszkit vittem le Hatvanba, szegény leánnyal rátolattam egy fára, így lakatoshoz vittük. A visszaút a Fordal jó volt, végre megint működött, és nem fagytam össze benne. Polszkimmal már nem voltunk ilyen szerencsések, Szilveszter előtt levonatoztunk érte, ám visszaúton bevágta a hisztit, végül Zsolti jött és elvontatott minket. Izgultam, bénáztam, mert még nem vezettem vontatott autót, de végül megérkeztünk Zsoltiékhoz. Kissé furán éreztem magamat, a heléyzet irónikusra sikeredett (exhapsi lakásában, új Párral), no de ne búsúljunk, ezt is túléltük.
Voltam többször jógán is, sőt eljutottam Nevető jógázni is. Volt úgynevezett Szívtánc is. Nagyon-nagyon jó volt. Fantasztikus. Először a könnyeim potyogtak, utána nevettem, majd egyszerre mindkettőt, végül megnyugodtam. Féltem, hogy esetleg kihozza belőlem majd a sok-sok elfojtott félelmet, bajt, hülyeséget, szóval mindent amit gyűjtügetek, és nem igazán osztok meg senkivel, de nem ez történt. Jól lettem. Hazafele irdatlan hóban jöttünk, a kocsiban énekeltünk röhögtünk, és utána napokig alig lehetett leradírozni a vigyort a képemről. Lehet, javultam már? Nem vagyok annyira nemnormális mint aminek képzelem magam? :) igazán jó hír lenne.
A Karácsony felettébb jól telt, jó volt Pécsen is, csak sajna hamar haza kellett jönni a meló miatt.
Szilveszter is szintén jó volt, ismét társasozós bulájon voltam, ahol Tetyó-Tomi-Én trióban végül megpecsételtük az emberiség sorsát. Valamikor hajnalban megkaptam a hőn áhított Gloom-partimat is, de sajna addigra már alig láttam ki a csipámon. Azóta minden nap beszéljük, hogy játszunk egyet ketten is, egyelőre ez még az elméleti síkon maradt, de lassan vége a vizsgazizinek, és annyait társasozhatunk megint, amennyit csak birunk.
Hát azt hiszem ezek voltak az elmúlt idő leglényegesebb pontjai... Sok ideje töröm a fejem, vajon mitől rekedt meg az emlékeim írása...egyszer biztos befejezem majd.
Addig pedig próbálok túllépni a múlton...Vivát!
"Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat,
Legfőbb jói: semmiségek;
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak!
¿Qué es la vida? Un frenesí.
¿Qué es la vida? Una ilusión,
una sombra, una ficción,
y el mayor bien es pequeño;
que toda la vida es sueño,
y los sueños, sueños son."
2009. december 6., vasárnap
Intermezzo II. avagy kellemes Mikulást
Ahogy a július 22-i bejegyzésben megígértem közzéteszem Neil Gaiman Miklós című szösszenetét! mindenkinek jó szórakozást hozzá!
N. Gaiman: Miklós
Miklós...
öreg volt, mint a világ, a szakálla fakó fehérré kopott. Meg akart halni.
A sarkvidéki barlangok törpéi nem beszélték a nyelvét, saját csettegő-
cserregő módjukon társalogtak, érthetetlen szertartásokat jártak,
amikor éppen nem a gyáraikban dolgoztak.
Évente egyszer, hiába tiltakozott, zokogva, a Végtelen Éjszakába
kényszerítették. Útja során minden gyermek ágya mellett hagyott
egyet a törpék láthatatlan ajándékaiból, miközben a csöppségek
aludtak, az időbe dermedten.
Irigyelte Prométeuszt és Lokit, Sziszifuszt és Júdást. Az ő büntetése
kegyetlenebb volt.
Hull a
pelyhes
fehér hó.
N. Gaiman: Miklós
Miklós...
öreg volt, mint a világ, a szakálla fakó fehérré kopott. Meg akart halni.
A sarkvidéki barlangok törpéi nem beszélték a nyelvét, saját csettegő-
cserregő módjukon társalogtak, érthetetlen szertartásokat jártak,
amikor éppen nem a gyáraikban dolgoztak.
Évente egyszer, hiába tiltakozott, zokogva, a Végtelen Éjszakába
kényszerítették. Útja során minden gyermek ágya mellett hagyott
egyet a törpék láthatatlan ajándékaiból, miközben a csöppségek
aludtak, az időbe dermedten.
Irigyelte Prométeuszt és Lokit, Sziszifuszt és Júdást. Az ő büntetése
kegyetlenebb volt.
Hull a
pelyhes
fehér hó.
2009. december 2., szerda
Intermezzo
Egy kis jelen. Tudom, hogy hülyeség nyekeregni, meg nem az a megoldás. De ismét kissé elhagyatottnak és szomorkásnak érzem magam. Blöe. Remélhetőleg amire eljutok a december hónap kielemzéséhez, már emlékezni sem fogok arra, hogy mi bajom volt. Ráfogom majd az időjárásra. Nem tudom minek értelmezzem ezt a mérhetetlenül hullámzó kedélyállapotot. Egyszer fent egyszer lent. Van, hogy órák, percek leforgása alatt. Egyik percben nem értem hogy lehetek annyira elkeseredett, másszor nem értem hogy lehetek annyira jól. Bár ez utóbbi állapotban sokkal jobban érzem magam.
Néha azt érzem ki akarok szakadni ebből, és valami zugba elmenekülni. Máskor belenevetek a világba. Kíváncsi lennék mindenki így van e, és ha igen, mindenki ennyire rosszul tűri-e.
"When a person turns to wrong, is it a want to be, belong?
Part of things at any cost, at what price a life is lost
At what point do we begin, fighter spirit a will to win
But what makes a man decide, take the wrong or righteous road
There's a thin line between love and hate
Wider divide that you can see between good and bad
There's a grey place between black and white
But everyone does have the right to choose the path that he takes
We all like to put the blame on society these days
But what kind of good or bad a new generation brings
Sometimes take just more than that to survive be good at heart
There is evil in some of us no matter what will never change
I will hope, my soul will fly, so I will live forever
Heart will die, my soul will fly, and I will live forever
Just a few small tears between someone happy and one sad
Just a thin line drawn between being a genius or insane
At what age begin to learn of which way out we will turn
There's a long and winding road and the trail is there to burn
There's a thin line between love and hate
Wider divide that you can see between good and bad
There's a grey place between black and white
But everyone does have the right to choose the path that he takes
I will hope, my soul will fly, so I will live forever
Heart will die, my soul will fly, and I will live forever
The thin line between love and hate"
Néha azt érzem ki akarok szakadni ebből, és valami zugba elmenekülni. Máskor belenevetek a világba. Kíváncsi lennék mindenki így van e, és ha igen, mindenki ennyire rosszul tűri-e.
"When a person turns to wrong, is it a want to be, belong?
Part of things at any cost, at what price a life is lost
At what point do we begin, fighter spirit a will to win
But what makes a man decide, take the wrong or righteous road
There's a thin line between love and hate
Wider divide that you can see between good and bad
There's a grey place between black and white
But everyone does have the right to choose the path that he takes
We all like to put the blame on society these days
But what kind of good or bad a new generation brings
Sometimes take just more than that to survive be good at heart
There is evil in some of us no matter what will never change
I will hope, my soul will fly, so I will live forever
Heart will die, my soul will fly, and I will live forever
Just a few small tears between someone happy and one sad
Just a thin line drawn between being a genius or insane
At what age begin to learn of which way out we will turn
There's a long and winding road and the trail is there to burn
There's a thin line between love and hate
Wider divide that you can see between good and bad
There's a grey place between black and white
But everyone does have the right to choose the path that he takes
I will hope, my soul will fly, so I will live forever
Heart will die, my soul will fly, and I will live forever
The thin line between love and hate"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
